A kineziológia által használt izomteszttel a testnek kérdéseket tehetünk fel a stressz megállapítása céljából. Miért is működhet ez?
Már ősidők óta tudjuk, hogy az izomtónus, a mozgás és a lelkiállapot szoros kapcsolatban állnak.
A testünk izmait elsősorban a tudatalatti kontrollálja. Azt hisszük, hogy elsősorban tudatos az izomműködésünk, pedig nem. Hiszen ha egy helyben állunk, akkor is több tucatnyi izom megfeszül vagy épp ellazul, hogy állni tudjunk. Másodpercenként 5-10 millió impulzus fut be és ki az agytörzsbe, a kisagyba, a limbikus rendszerbe, úgy hogy ezek nem tudatosulnak. Csak egy kis mennyiségű összegző információ jut be az agykéregbe és a limbikus rendszer tudatos részébe.
Minden esetben az izmok tudatalatti irányítása az erősebb, mintsem a tudatos. Ez egy egyszerű példával könnyen belátható. Ha egy súlyemelő a világbajnokságon a súlyt el akarja cipelni a célhoz (tudatos izomirányítás), de mégis a cél előtt az izmok megremegve elejtik a nehezéket, akkor gyakorlatilag a tudatalatti védőmechanizmusok kapcsoltak be, vagyis megvédték az izmokat, inakat a szakadástól. Tudatalatt olyan információk futottak be az agyba, amik jelezték, hogy veszélyhelyzet állt elő, az izmok megsérülhetnek, így a tudatos célt felülbírálták, vagyis hogy eljuttasa a súlyemelő a célhoz a nehezéket és így világbajnokká válhasson.
A tudatalatti célja a túlélés biztosítása.
Tudományos kutatások igazolták, hogy az idegpályák aktiválódnak már attól is, ha egyszerűen felidézünk egy eseményt és nem meglepő módon ugyanazok az idegpályák működnek, mintha megtörténne az esemény.1 Ezeknek a mechanizmusoknak evolúciós eredete van.
A memória a jelenlegi tapasztalatunk, azaz az agyunknak a pillanatnyi valóság. Ha jövőről tűnődünk, az is hasonló hatást gyakorul agyunkra, mintha most történne velünk. Az agynak csak egy ideje van, a jelen.
Ez az agyunk „állandó jelene” előhívható izomteszteléssel, vagyis megváltozik az izom tónusa, amikor egy múltbéli eseményre gondolunk. Amikor valaki negatív emlékre gondol, akkor a hozzákapcsolódó érzelmek aktiválják az agytörzsi nucleusokat (idegi magvak), amik gátló jeleket küldenek a gerincvelői szegmenseknek és így az izom leblokkol. A tudatalatti agyi területek az ősibb agytörzsi és a limbikus cortex területek. Közvetlen neurológiai kapcsolat van ezen agyi területek központja és az izmok tónus szabályozása között.2 Egyszerűen belátható, hogyha idegesek vagyunk, akkor megfeszülnek a nyakizmaink és mindez nem tudatos döntés hatására jön létre.
Az izom tónusa az izomrendszer és az idegrendszer összhangjának az eredményeként állandóan meglévő és mérhető összehúzódás. A mozgás során állandóan változnak az izmaink tónusai, aszerint hogy a központi idegrendszer, az agy, mire utasítja őket, és az izom helyzetét érzékelő receptorokból (proprioreceptorok) milyen információt küldenek vissza az agyba. Az izomfeszültség az aktuális intenzitásának megfelelő nyugalmi vagy izgalmi állapotot idéz elő a cortexben és a subcorticalis centrumokban, amik megfelelő érzelmi vetületet váltanak ki.3
Ha egy eseményre gondolunk, és ha izomteszttel megvizsgáljuk, akkor az izom vagy tart vagy gyenge választ adhat. Az izomválasz egy neurofiziológiai esemény, míg a hozzá kapcsolódó érzés pszichoemocionális. Mi a kettő közötti kapcsolat?
Valószínűsíthetően, az izomfunkció érzelmi szabályozása anatómiailag a leszálló motorikus pályákon keresztül valósul meg. A tudatalatti érzelmi központjai (a limbikus rendszer és az agytörzs túlélésért felelős érzelmi központjai) kapcsolatban állnak a híd és a nyúltvelő reticuláris nucleusaival. Ezek közvetve befolyásolják az izomtónust az interneuronokon keresztül a gamma 1 motoneuronokkal, amik megkapják a megfelelő „érzelmi üzenetet”. (A gamma 1 motoneuronok az interneuronoktól kapják meg az „érzelmi információt”. A legvalószínűbb forrás a (híd) medial reticulospinalis pályák és a (nyúltvelő) lateral reticulospinalis pályák.) A kiváltó érzés jellegétől függően, a gamma 1 motoneuronok lehetnek erősítők vagy gátlók. Tulajdonképpen az extrapiramidális pályák kontrollálják az alapvető izomtónust. A reticularis rendszer feladata az éberségi szint és az érzelmi magatartás szabályozása, bizonyos vegetatív és hormonális irányítás a hypothalamico-hypophysealis rendszeren keresztül a stresszreakciókban, motorikus készenléti állapotot tart fent a tónus és a tartási reflexek szabályozásával. A szóinger az agykérgi analizátorok számára, akár kimondva, akár rágondolva (autopszichikusan) ingerületet vált ki.
Felhasznált irodalom:
Charls T. Krebs, Tania O’Neill McGowan: Energetic Kinesiology, Handspring Publishing, 2014., United Kingdom
1 Guyton, AC 1991, Textbook of Medical Physiology, Eight Edition, WB Saunders, Philadelphia, 646. oldal
Journal of Cognitive Neurosience, Vol. 5, 263-287 oldal
Society for Neuroscience, Abstracts, Vol. 19, 1603.
2 Noback, CR, Strominger, ML & Demarest, RJ 1991, The Human Nervous System, Negyedik kiadás, Lea & Febiger, Philadelhpia
3 Emőke Bagdy, Bertalan Koronkai, Relaxációs módszerek, 1988, Medicina Kiadó, Második Kiadás, Budapest